Történet

A Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola
története
(1884-2023)

A szakképzés rövid történeti áttekintése

Ma a diákoknak, szülőknek, nagyszülőknek is nehéz elképzelni, hogy valamikor régen a hatéves kisdiáknak nem egy nyolc évfolyamos általános iskolába, majd egy négy-ötéves középiskolába kellett járni, amit utána (esetleg) a felsőoktatás követhetett. Pedig a jelenlegi rendszer hosszú évek alatt formálódott.
A középkorban céhekben tanulták meg a szakmát az inasok, akikből később legény, majd mester válhatott. Ezeknek az inasoknak nem kellett iskolába járni, a szakma fogásait a műhelyben sajátították el.
A reformkorban az elemi iskola (6 és 9 éves kor közötti diákok jártak ide), elvégzése után a céhekbe kerülő és ott szakmájukat elsajátító inasoknak kötelező volt hat végigdolgozott munkanap (hétfőtől szombatig) után vasárnap iskolába menni, amikor az olvasási, írási és számolási készségüket fejlesztették. A legfontosabb azonban az volt, hogy rajzolni tanultak, hogy a mesterségükhöz szükséges szakrajzokat elkészíteni és értelmezni tudják. Az inasok bizonyítványát is ezek a céhes mesterek állították ki, ha a vasárnapi iskola követelményeit is teljesítették.
Változás 1868-tól következett be, amikortól az inas gyerekek vagy a négyosztályos elemi, vagy az ismétlő évek (a mai 5-6. osztálynak felel meg), vagy a polgári iskola után (mai felső tagozatnak felel meg) kerültek az ún. inasiskolákba.
A szakoktatás átfogó megszervezése 1884-ben kezdődött. Ekkor törvény tette a városok önkormányzatának kötelességévé, hogy tanonciskolákat hozzon létre. Így Szeged város akkori vezetői is megszervezték a tanonciskolát állami támogatással. Az ipariskolában csak fiúk tanultak, hiszen nekik kellett később kenyérkeresővé és családfenntartóvá válni. A lányok ekkor elsősorban háziasszonyi teendőkre készültek. Bár iskolába jellemzően fiúk jártak, mégis létrehozta a Szegedi Nőiparegyesület a lányok tanonciskoláját is Szegeden 1886-ban. Az iskola két osztállyal indult, a tanulók létszáma kb. 60 fő volt. Fehér ruhát varrók, felső ruhát varrók és hímzők jártak ezekbe az osztályokba. Önálló iskolaépületük nem volt, termeket bérelték a Tisza Lajos körúton, a Dugonics téren, a Margit utcai polgári iskolában. Az első világháború idején – ha volt alapanyaguk – a fronton szolgálatot teljesítő katonáknak varrtak egyenruhát, fehérneműt. Az iskola 1919-ig működött, akkor a pénzhiány miatt bezárta kapuit. 1926-ban alapított Szeged városa női tanoncok számára új iskolát állami támogatással. A tanítás 1926. március 8-án kezdődik. Ebben az iskolában már átlagosan 600 lány tanul tanévenként. Női szabók, fodrászok, cipészek.
A tanoncok tehát a szakmájukat a mesterüknél sajátították el hétfőtől szombatig, de heti két délután két-két órára be kellett járniuk az iskolába magyart és matematikát tanulni, vasárnap délelőtt pedig négy órában szakrajzot tanultak, egy órában hittant. Lényegében ez a tanoncoktatási rendszer maradt meg némi módosítással 1948-ig.
A szocializmus korában az eddigi kisüzemek helyett szocialista nagy gyárakat hoztak létre, ahol sok-sok ugyanolyan szakmát kitanult szakmunkásra volt szükség. A nyolcosztályos általános iskolákból a szakmunkásképző iskolákba bekerülő gyerek tehát ráért szakirányt választani, és csak egy-két év múlva eldönteni, hogy milyen szakmát választ.
Az újabb probléma a rendszerváltáskor, 1990 körül következett be, hiszen megszűntek a szocialista nagy gyárak, amelyek automatikusan, nagy tömegben fogadták a végzett szakmunkásokat. Napjainkban ezért folyamatosan átalakulóban van a szakképzés, a fő cél a munkaerő-piac igényeinek való megfelelés.

A Móravárosi története

Az iskolában kezdetben óraadó tanárok tanítottak heti 3-8 órában, főállásuk tehát valamelyik elemi vagy polgári iskolában volt.
A tanonciskola székhelye a belvárosi elemi iskolában volt. Ez ma az egyetem kibernetikai laboratóriuma. Olyan sok tanterem nem lévén, és a messzebb lakó diákok kedvéért a belvárostól távolabbi városrészekben is helyet kapott egy-két osztály. Először magánházak nagyobb szobáit bérelték. Azonban az 1880-90-es években több elemi iskolaépületet is építettek, és ezekben helyezték el a tanonciskola osztályait. A központi épület mindig a Belvárosi elemi iskola volt, itt indult a legtöbb osztály. De tanítottak a Szent György utcai elemi iskolában (ez ma a Dózsa György Általános Iskola), a Mórai elemi iskolában (ez a Móravárosban lévő épület a Zoltán utca és a Kálvária sugárút sarkán, ma az egyetem tulajdonában van), a Rókusi elemi iskola épületében (ez ma a Kórbonctan épülete), a Csongrádi sugárúti elemi iskolában (ez ma az egyetem rajz tanszéke), az Alsóvárosi elemi iskolában (ma a Dobó utcában lévő Alsóvárosi Általános Iskola).
Szeged várost a korabeli nagy Magyarország térképre képzelve láthatjuk, hogy az egész Délvidékről érkeztek tanulók a szegedi iskolába. 1910-től a 2000 főt is meghaladta a tanulók létszáma.
Az első világháború első évében, az 1914-15-ös tanévben nem volt tanítás a fiúiskolában. A háború miatt ugyanis sok mester bevonult katonának, és az inasokra nagy szükség volt a műhelyekben, hogy a mester munkáját is pótolni tudják. Az elemi iskolák épületében pedig kórházakat rendeztek be, így tanterem sem volt az oktatáshoz. A háború után, a trianoni határok meghúzása után a tanulólétszám jelentősen csökkent.
Többszöri kérés után a fiútanonc-iskola 1930. október 1-től saját, új iskolaépületében kezdhette meg működését. Ez az épület ma az egyetemi gyógyszerész kar épülete. 1932-től az eddig önálló igazgatással rendelkező leánytanonc-iskolát összevonták a fiúiskolával. Ennek oka az volt, hogy nagyon lecsökkent a tanulólétszám, és így a lányok is elfértek az új iskolaépületben. A lányok természetesen másik napszakban jártak iskolába a kor elvárásainak megfelelően. A lányoknál ekkor még csak óraadó tanárnőket alkalmaztak. A következő szakmákat tanulták a fiú tanoncok a mesternél és a szakmájuknak megfelelő szakrajzot az iskolában:

• faipar: asztalos, bognár, esztergályos, hangszerkészítő, kádár,
• fémipar: bádogos, ércfényező, gáz- és villanyszerelő, késes, kovács, szer- és kazánkovács, lakatos, mérlegkészítő, műszerész, órás, rézműves, rézöntő, sodronyszövő, vas- és rézesztergályos, vasöntő, óratokkészítő,
• építőipar: ács, cementes, cserepező, kályhás, kéményseprő, kőfaragó, kőműves, kövező,
• könnyűipar: bocskoros, bőröndös, cipész, csizmadia, kalapos, kaptafakészítő, kelme-, fonál- és kékfestő, kesztyűs, kötő- és harisnyaszövő, paszományos, gombkötő, papucsos, szabó, szűrszabó, szíjgyártó, szűcs, tímár,
• élelmiszeripar: cukrász, mészáros, hentes, mézesbábos, pincér, sütő, szakács,
• díszítő ipar: aranyműves, aranyozó, címfestő, fényképész, kárpitos, kocsifényező, könyvkötő, nyomdász, kőrajzoló, porcelánfestő, szobafestő, mázoló, üvegcsiszoló, üvegfestő, szobrász, vésnök
• vegyes iparosok: borbély, esernyős, fazekas, fésűs, fogtechnikus, kefekötő, kertész, kosárfonó, köteles, kötszerész, nád- és gyékényfonó, szappanfőző, szitás
• leányok számára szervezett szakmák: felsőruha-varrónő, fehérvarrónő, hímzőnő, virágkészítő, ruhatisztító, csipkeverő, fűzőkészítő, kalapkészítő.

A második világháború idején az épületet át kell adni kórházi célokra. A különböző tanonc osztályokat a város különböző iskoláiban, lakásokban helyezték el. A háború után, 1948-ban a szegedi tanonciskolát is államosították. Az oktatás változatlanul a visszakapott tanonciskolai épületben folyt 1954-ig. Akkor adta át az épületét a tanonciskola, és kapta meg a mai Kálvária sugárúti főépületet (ez az épület a dualizmus korától kórházként működött). 1950-től 1954-ig ugyancsak az iparostanonc iskolában kapott helyet a kereskedőtanonc iskola. A kereskedőtanonc iskola 1954-től önálló iskolaként működött, de mivel nem volt állandó épületük, az egyik iskolából a másikba vándoroltak. 1976-ban új iskolaépületet kaptak, és megkezdte önálló működését a Krúdy Gyula Szakközép- és Szakiskola.
Az ipariskolából kiváló textilképzést, a Textilipari Szakmunkásképzőt 1953-tól a Textilművekben helyezték el, később került a mai József Attila sugárúti épületbe, és 2007-ben bezárta kapuit. 1956-ban vált ki az eredeti ipariskolából és lett önálló az élelmiszeripari szakmunkásképző iskola Fodor József Élelmiszeripari Szakközép- és Szakiskola néven, amely 1978-ban kapott új épületet Az eredeti iparostanonc iskolában a vasas szakmák és a helyi ipar számára szükséges szakmák maradtak. 1963-ig a fiúk változatlanul egy iskolában tanultak a lányokkal.
1963-ra azonban a megnövekedett tanulólétszám (2300 fő) miatt különvált az iskolától a szolgáltatóipari szakmák oktatása. A Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya határozatot hozott a MÜM 600. sz. Iparitanuló Intézet Szeged, Lenin krt. 2. sz. (ma Tisza Lajos krt. 2. Belvedere palota) alatti részlegének különválasztásáról, amely a MÜM 624. sz. Iparitanuló Intézet elnevezést kapta.
Az anyaiskola, a valamikori Ipariskola 1954-től költözött a mai Kálvária sgt. 84-be. A főépület kórházépület volt eredetileg, a mai edzőterem helyén pedig pavilonok álltak. Nem sokkal később a repülőtéren álló volt katonai laktanyát kapta meg az ipari képzés, itt kezdődött meg a traktorosok és mezőgazdasági gépszerelők szakoktatása 1969-ig. 1973-ban épült a régi épülettel merőlegesen az új épületszárny a Kálvária sugárúton. 1975-ben készült el az edzőterem, 1977-ben a kollégium épülete a konyhával és étteremmel igazi szocreál stílusban. 1978-ban átadták az ifjúsági klub épületét. A repülőtéren az ipari tanulóink építették fel 1977-ben a tanműhelyt, 1983-ban az iskolaépületet. A tanulólétszám csökkenése miatt a repülőteret 1996-ban ki kellett üríteni, így a terület Szeged város önkormányzatának kezelésébe került. Hogy elférjenek a tanulók, az autószerelő, karosszérialakatos szakmákat tanulók oktatása a Csonka János Műszaki Szakközép- és Szakiskolába került.
Közben sokat fejlődött a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola is. Új épületbe költözhettek a diákok és tanárok 1982-ben az akkori 600. sz. Ipariskola épülete mellett a mai Kálvária sugárúton. 1988-ban komoly társadalmi összefogásnak köszönhetően elkészült a sportudvar (világítással rendelkező kézilabdapálya), amely több évtizedes igény valóra váltását jelentette.
Az 1990-es években az intézmény számára közvetlenül átadott szakképzési támogatásoknak és a nyertes pályázatoknak köszönhetően a sikeres pedagógiai tevékenység elősegítése érdekében minden tantermet televízióval, videomagnóval szereltek fel. 1994-ben négy magyarországi iskola egyikeként a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola bevezette a kísérleti 2+2 éves képzést. A K-s osztályokban az első és második évben a szakképzésbe való bekapcsolódást segítő ismeretek átadása, és ehhez kapcsolódó készségek, képességek fejlesztése történt. Azt vártuk a bevezetett innovációtól, hogy jelentősen csökken a szakképzési évfolyamon a szakmától való idegenkedés miatti lemorzsolódás, hiszen a fiatalok nem 14, hanem 16 évesen választottak szakmát, miután négy féléven át forgószínpadszerűen ismerkedtek a fa-, fém-, bőr- és textilipar alapjaival. Várakozásaink maximálisan teljesültek! A választott módszerünk helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1998-tól kötelezővé vált a szakiskolákban ez a képzési forma.
A 2000. év jelentős változást hozott Szegeden az iskolák életében. Ekkor vesztették el a város közoktatási intézményei a gazdasági önállóságukat. Megalakult a Nevelési – Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálata, amely a gazdálkodási funkciók jelentős részét átvette.
Régóta dédelgette már a nevelőtestület a szakközépiskolai képzés bevezetésének tervét. A megyében szinte már csak a 624 volt az egyedüli iskola, amely kizárólag szakmunkás-képzéssel, szakiskolai képzéssel foglalkozott. 2001-re az önkormányzattal folytatott egyeztetések eredményt hoztak, és a 2001/2002. tanévben a Szeged környékén az érettségit adó képzésben hiányterületnek számító nyomdaipari szakmacsoportban indult el a felkészítés. A következő évben a szakközépiskolai képzési kínálat a faipari és a szépségipar szakmacsoportokkal bővült.
2001 egy másik szempontból is mérföldkő volt. Az iskola „megszabadult” a rendszerváltozás előtti korszakban divatos sorszámmal történt jelöléstől. Hosszú, alapos felkészülés és elemzés, rengeteg egyeztetés előzte meg a névválasztást. Olyan személyt kerestünk, akinek élete, munkássága példa lehet a szakmát tanuló fiatalok számára, és aki ugyanakkor kötődik Szeged városához. Így esett a választás Tápai Antalra, aki szakmunkástanulóból lett a város elismert szobrásza, és akinek Móra Ferenchez írt egyik levelének gondolata („Minden technika művészetté nemesedik a tudás legmagasabb fokán”) bátran és büszkén vállalható jelmondata lett a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolának.
2007-től Szeged város újra egyesítette a Móra Ferenc Szakközép- és Szakiskolát (ez lett a neve a 600. sz. Iparostanonc Iskolának) és a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolát Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskola néven. Az árszervezés a racionálisabb és gazdaságosabb működést célozta.
2009-ben tovább folytatódott az szerkezeti átalakítás: Szeged MJV Önkormányzata közös igazgatás alá vonta a Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskolát a nagy múltú Déri Miksa Szakközépiskolával és a néhány éve alapított József Attila Általános Iskola és Szakiskolával. A négy főigazgatóság egyikeként a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola továbbra is a műszaki és szolgáltatóipar területén képezte a város és Csongrád megye szakember-utánpótlását.
2013. január 1. nappal szinte valamennyi önkormányzati fenntartású általános és középiskola állami fenntartásba került. Iskolánk esetében ez a fenntartói és működtetői feladatoknak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (KLIK), annak Szegedi Tankerületéhez kerülését jelentette. Az állami fenntartás a szervezeti struktúra átalakulását is magával hozta: megszűnt a főigazgatóság, a Déri és a József Attila a Móravárosi tagintézménye lett. Ismét megváltozott az iskola neve, Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola néven működtünk 2016. szeptember 1-jétől.
Az újabb jelentős változás 2015. július 1. nappal történt, amikor a KLIK-es szakképző iskolák a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába kerültek, és szakképzési centrumok tagintézményeként működtek tovább. Iskolánkból kivált a Déri és a József Attila, így a Móravárosi a Szegedi Szakképzési Centrum tagintézményeként Szegedi SZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskolája néven működött egészen 2016. szeptember 1-jéig. A szakgimnáziumi és az átalakult, új tartalommal felruházott szakközépiskolai képzés bevezetése után az iskola a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája nevet vette fel.
Iskolánk 2020. július 1. óta  Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola néven működik tovább.